Olyan jó lenne, ha végre elkezdenék azon dolgozni amit akarok. Ha az élet könnyebb lenne. De aztán rájövök, hogy sose lesz így. Bárcsak boldog tudnék lenni azzal amim van. Bárcsak kapnék egy állást, ahol elegendő pénzt tudnék keresni. Bárcsak nyomot hagynék ezen a világon, de attól félek, hogy ez nem így lesz. Bárcsak ne félnék attól, hogy valahogy útjába állok az álmaim megvalósulásának. Egyszerűen nem tudok felkapaszkodni a boldogság, a siker és a biztonság szédítően magas csúcsaira. Mindegy mibe fogok, mindegy milyen elszántan próbálkozom, nem sikerül. Másnak miért? Másnak miért sikerül könnyedén? Szeretnék elérni azt a pontot, amikor egy pillanatra megállok, körbenézek és megkönnyebbülve felsóhajtok: végre ott vagyok, ahol lenni akartam! És tudod, valami nagyon hiányzik…! Az életnek a különleges varázsa, amit éreznem kéne... de ennek a varázslatnak nyoma sincs.

Továbbra is reménykedem. Reménykedem abban, hogy lesz munka. Olyan amit a most szerzett papírommal végezhetek. mert szeretném ezt csinálni! mert szeretem, és ezért tanultam. .....Hiányzik Pécs. Ott valahogy mindig megtudtam/megtudok feledkezni minden gondról és rosszról. Szeretek ott lenni. Valahogy vidámabb és élettel telibb vagyok ott. Nem  úgy mint itt. Nem tudom mért van ez, de ott olyan mint ha egy másik világba lennék. Egy jobban.

"Tanuld meg kislány : az élet nem egy tündérmese, lesz, hogy meg-megbotlasz, de a lényeg, hogy soha ne add fel..."

‎

"A valóság nem könnyű; minden nap egy újabb illúzió rombolódik le..."

Álmodni jó. Ilyenkor egy időre megfeledkezhetsz mindenről.